Nem életrajzot szeretnék róla írni, hiszen nem is tudnék. Annyira nem ismerem. Sőt... Igazán keveset tudok róla. Azt viszont tudom, milyen vele a közös munka és milyen rossz volt nélküle. Kicsit mesélek az edzőmről, Szilágyi Tibiről, aki átvette a lelkiismeretem szerepét. :)　

Korábban a szertornát, az atlétikát, a lovaglást szigorú edzőkkel űztem, de a futást magamtól kezdtem el, hobbiból... Eleinte hetente 1-2 alkalommal 3-4 km-t futottam "csak úgy". Aztán egyre gyakrabban mentem ki, és a futás/terepfutás elkezdése után fél évvel már büszkén írtam a naptárba: "mai táv: 7 km". Ez így haladt folyamatosan, míg már éreztem, hogy megálltam a fejlődésben. Mindig ugyanúgy futottam, persze a terepet, helyszínt váltogattam, de láttam az eredményeimen, hogy nem fejlődök. Nem tudtam, hogyan lehetne többet, jobban futni, így én is (mint sokan mások) a legkönnyebb utat választottam: internet. Szerencsére hamar rájöttem, hogy olyan sok az eltérő vélemény az edzésről, az intenzitásról, a terepről, mindenről, hogy onnan csak szűrten tudok számomra hasznos infókhoz jutni. Ahogy kutakodtam, rábukkantam az Ensportra, és egy pályázatnak köszönhetően pár nap múlva már Tibivel egy asztalnál ültem és azon ámultam, hogy mennyi mindent tud, konkrétan egy két lábon járó futó lexikon. (Ő az, akinek a cikkeit a Runner's World-ben is olvashatod, a Nike egykori edzője. Jelenleg ismertebb futói közé tartozik pl. Vizi Tibi, Halma Levente.) Miután átbeszéltük a célomat, a hozzá vezető hosszú, kemény utat, bele is kezdtünk a munkába.　

Mivel Tibi Tatabányán lakik, én pedig Vácon, így a találkozások száma minimális, ennek ellenére szinte napi kapcsolatban vagyunk. A TrainingPeaks nevű alkalmazáson keresztül kapom meg hétvégente a következő heti edzés tervet. Ő csak a futó edzéseimet írja, az erősítőt magamnak végzem. A napi futó edzéseket részletesen leírja, bemelegítéstől a főrészen keresztül a levezetőig mindent lépésről lépésre. Mire figyeljek, mit hogyan fussak, hogyan frissítsek... Persze, mikor végignézem, hogy mi vár rám, sokszor azt gondolom: esélytelen, hogy a kiírtakat meg tudjam futni... Nem Tibiben és nem az edzés hatásában kételkedek, hanem magamban. "-...És Ági mi lesz a következő nagy kihívás? -A holnapi edzés! " :D Futás közben aztán rádöbbenek, hogy mégis képes vagyok rá, ezért felfokozott örömmel fejezem be az edzést. Az, hogy Tibinek ekkora hite van bennem, még inkább megerősít! Mivel én sokszor nem hiszem el magamról, hogy mennyit és hogyan tudnék futni, így magamnak sokkal könnyebb, lightosabb edzéseket csinálnék, ahogy Tibi előtt tettem.

Az edzéseket kommentelem Tibi felé, mit éreztem, melyik része ment könnyebben, mi volt a nehezebb és hogy milyen hatását látom. Természetesen nem csak én szoktam feedbacket adni, Tibi is mindig megírja, mit lát az eredményeimen, mi ment jól, mit csináltam rosszul, mire figyeljek jobban, min változtassak. A közös munkánk elején még nagyon óvatos edzéseket írt ki, és olyankor kaptam a dicséretet, amikor tényleg szükségem volt rá, mert elkezdtem kételkedni magamban. Persze, nem kérdeztem rá, de mintha megérezte volna, épp jókor kaptam a pozitív megerősítést. Az edzések utáni értékelésben a legapróbb részletre is kitér, valahogy tudja, mi érdekel, és ha esetleg marad megválaszolatlan kérdésem a futással kapcsolatban (akár a konkrét edzéstől függetlenül), azonnal kapom rá a választ.　

Ha egy-egy verseny közeledik, már egy héttel előtte ír, hogy vagyok, hogy érzem magam, minden rendben van-e velem, mivel foglalkozzak a héten, mit csomagoljak, mi az, amit mindenképp hagyjak/ne hagyjak otthon, stb...mint egy ... megvan! Mint egy igazi edző! :) Figyel rám, próbál gondoskodni róla, hogy minden rendben legyen, jó barát, szakmai tudásával pedig segít. A legutóbbi sérülésem miatt kimaradt 1 hónap edzés. Ennek ellenére beszéltünk, hiszen nem csak a futással kapcsolatban érdeklődik, hanem mindenről, ami velem kapcsolatos: munkám, szabadidőm (ami cseppnyi marad edzésen kívűl), stb... 　

A Piros85-tel jár le a szerződésünk, amit év elején kötöttünk határozott időre, de 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem fogok váltani, és folytatom Tibivel a közös munkát.

Már nem is tudnám nélküle elképzeni a futásomat... :)