Számomra elképzelhetetlen az élet zene nélkül. Szól zuhanyzáskor, az irodában, kocsiban, este teázás közben, miközben az ablakot takarítom anyáéknál... Szóval mindig. A zene függ a hangulatomtól, a napszaktól, a tevékenységtől, így igazából szinte minden féle zenét hallgatok. Korábban a futást sem tudtam volna elképzelni zene nélkül, ezért is vettem anno olyan sportórát, ami képes volt zene lejátszására is. Felöltöztem, betettem a fülest, és ahogy kiértem a ház elé, már indítottam is a zenét. Ez így ment egészen addig, amíg el nem kezdtem edzővel futni. Na, nem azért, mert ő nem engedte, hanem egyszerűen elhagytam... Hogy miért?

A zene nagyban befolyásolja az ember hangulatát (is). Ha zenét hallgatsz, jobban megy a munka, gördülékenyebben haladsz a takarítással, segít dühöngeni, relaxálni, edzeni, ugyanakkor fel is tudod magad pörgetni akár egy versenyre is. Ha tudatosan hallgatunk zenét, nagy hatásokat lehet elérni vele (pl. Mozart zenéjére több tejet adtak a kísérletben résztvevő tehenek ).
Ez a futással is így van: a jól megválasztott zene "átvisz" a futáson, tombolva futsz, miközben észre sem veszed, hogy "ó, már egy órája futok"... A zenére koncentrálsz és gyakorlatilag az agyad figyelmét eltereled a futásról és a futás miatt kialakult fáradtságról, a zokni nyomásáról, a félre csúszott mellkaspántról. Egyedül a bepárásodott szemüveggel kell foglalkozni. :) Így mind a reggeli laza futások, mind a hétvégi hosszú terepfutások közben hallgattam, énekeltem, buliztam. Amikor már a futások edzéssé váltak, tehát nem mindig ugyanazt a távot, ugyanabban a tempóban futottam, hanem meg volt adva, hogy mikor, mennyit, hogyan kell futni, akkor már figyelni kellett. Persze itt jön az, hogy a munkahelyen is odafigyelsz a melóra, mégis szól közben a zene és tudsz mindkettőre figyelni. Ez így is van, azonban valahogy futás közben úgy el tud vinni a zene (főleg ha sikerül egy olyan mixet hallgatni), hogy elfelejtesz tempót váltani, túlfutod az időt, felkavarod az edzést. Bár nem tudatosan, de leszoktam a zenehallgatásról edzés közben, hiszen figyelni kezdtem a pulzusom, az időintervallumokat, a távokat, a tempót. Már csak olyankor hallgatom, ha hosszú terepre megyek, de akkor sem mindig.

Futás közben van időm gondolkodni, amit szeretek kihasználni! Ébredés után a teendők, a készülődés automatikus, agy még kikapcsolva. Munkahelyen dolgozunk, koncentráltan figyelünk, magunkról, főleg a testünk jelzéseiről meg is feledkezünk (hányszor hasít a hátunkba a fájdalom, mire felállunk kicsit megmozgatni a hátunkat). Vezetés közben az útra figyel az ember, kutya sétáltatás közben a kutyájára, főzés közben pedig az ételre, hogy vajon leégett-e már, vagy csak később fog. Eddig a nyugodt az elmélkedés hiánya fel sem tűnt, sőt a gondolkodás nélküli ténykedés úgy tűnt, mintha még könnyebbé is tenné napjaimat. Nem tudatos volt tehát a váltás: a tudatosan jól felépített edzést tudatosan kell futni, sőt így a bekapcsolt aggyal edzés közben lehet problémákat átgondolni, akár megoldani, kérdésekre választ keresni/ kapni, 1-1 eseményt, beszélgetést újraértékelni, hogy tanulhassak belőle. Erre edzés közben van rá módom, bár főként az egyenletes tempójú futások alkalmával. Így inkább átadom a figyelmem és az időm ennek, ezért ritkán hallgatok zenét futás közben.

Még egy utolsó gondolat…
Az utcákon látom, hogy sokan telefon segítségével hallgatnak zenét futás közben. Mindenkinek javaslom, ha mégis zenére szeretne futni, vegyen inkább egy kis lejátszót és azt vigye magával több szempontból is:　
-ha jön üzeneted vagy hívásod, ne kelljen megszakítani a futásod (mert ha nálad van a telefon és észleled ezeket, úgyis megállsz megnézni),　
-nem kell a karodra rögzíteni a telefont, hanem elég a nadrágra, futózsákra csiptetni a lejátszót,　
-könnyebb a lejátszó, mint a telefon.　

(Azt azért szeretném kiemelni, hogy ha terepre mész ki futni, telefont mindenképp vigyél magaddal, bármi történhet!)

Jó futást!