Ha mindig ugyanúgy történnek a dolgok, könnyen bele lehet unni. Mindenben fontos a változatosság, hiszen könnyen el mehet a kedvünk/motivációnk az adott tevékenységtől, ha mindig minden ugyanolyan. Ez érvényes a munkára, az utazásra, a szabadidős tevékenységre, a magánéletre, de a sportra egyaránt. Nálam ez hatványozódik, rendkívül elszánt vagyok, azonban, ha nem haladok valamiben előre, és csak monoton zajlik minden (legyen az akár pl. egy lejátszási lista, vagy akár a napi rutin), a "megszokott menetrend" ellaposít. És ha már valami nem izgalmas, könnyen érdektelenné válhat. Ezért fontos, hogy ne csak a munkahelyen legyünk kreatívak, hanem az élet összes területén, a sportban is!

Mielőtt edzővel futottam, mindig ugyanarra a körre mentem ki, ugyanabban a reggeli időben, ugyanolyan tempóban futni. Nem csak nem fejlődtem, de elég unalmassá is vált! Mióta Tibi (az edzőm) belépett az életembe, azóta az edzéseimnek van értelme. Legkésőbb vasárnap megkapom a következő heti edzéstervet, viszont így is van dolgom vele, hiszen útvonalat sosem szab meg, csak annyit, hogy síkon vagy terepen kell futnom. Mivel nincs két egyforma edzésem, így az útvonalon is mindig változtatni kell. Amint megkapom az edzéstervet, el is tervezem melyik nap merre megyek, így gördülékenyen haladnak a napok. 

Ha síkon könnyű futás van kiírva, szeretek olyan helyen futni, ahol olyan dolgokat láthatok közben, amiket ha nézek, teljesen ki tudok kapcsolni. Mivel lassabb a tempó és viszonylag monoton az ilyen edzés, így ilyenkor a külvilággal is szoktam foglalkozni. Ha már tempófutás van kiírva, igyekszem olyan helyre menni, ahol biztonságos, és kevés a zavaró tényező, ott minden másodpercben a futásra és magamra kell koncentrálnom. (Tempófutás: mikor a sebességet váltogatom megadott intervallumon belül.)

Terepen más a helyzet. Mostanában hegyi felfutásokat is kell csinálnom. Itt aszerint döntök, hogy milyen hosszan kell megfutnom az emelkedőt. Általában terepen egy tempóban (pulzustartományban) kell(ene) futnom. Ez van, amikor lassabb, van amikor gyorsabb, van amikor csak másfél óra, de van amikor négy. Ahogy már az elején is írtam, én a változatosságot igénylem, így ritkán megyek terepen is ugyanarra az útvonalra. Szeretem az újat felfedezni! :) Tibi nem szól bele (max annyira, hogy inkább lightosabb szinttet menjek), de egyenlőre a szintemelkedés nálam még fakultatív. Így felmérve, hogy mennyi időm van az utazásra, igyekszem új és szép helyeken futni. Sokszor olvasok kirándulási tippeket, turista oldalakat, blogokat, ajánlásokat. Mikor találok valami szimpatikus környéket vagy esetleg célt (akár pl. kilátót) akkor az edzés útvonalát kétféleképpen tervezem:

1. (az egyszerűbb): térképen (http://turistautak.openstreetmap.hu/turautvonal.php) megnézem, hogy kocsival hol tudok leparkolni a kiválasztott erdőhöz közel. Onnan megnézem, melyik jelzett útvonalon tudok eljutni a célig. Megjegyzem milyen jelzésről, milyen jelzésre, hol kell letérni és ott csak a fákra kell figyelni. Mivel kivitelezni is egyszerű, így az élmény is szerényebb, hiszen ilyenkor egy oda-vissza futást szoktam megtenni, így a környezet ismétlődik.

2. (izgalmasabb): ugyanúgy térképen a parkolóhelyet megkeresem, majd egy kört tervezek meg, ami a kiírt időhöz nagyjából stimmel (hiszen legtöbbször nem távolságra futom a terepes edzéseket, hanem időre). (szerencsére a TrainingPeaks kiszámolja, hogy ha a megadott átlagtempóban fogok futva, kb. mi lesz a táv vége). Ebben a térképben (http://turistautak.openstreetmap.hu/turautvonal.php) meg is lehet tervezni az útvonalat, a szintemelkedést is mutatja, így könnyen lehet vele számolni. Jelzések fejben rögzítve és már csak oda kell kocsikázni.

Milyen jó lenne, ha mindig ilyen egyszerű lenne... :) Előfordult már edzés közben, hogy az előre megtervezett útvonal valamilyen okból mégsem volt futható, és a helyszínen rögtönözni kellett. Ilyenkor csak az oda-vissza változat szokott számításba jönni: elindulok, igyekszem ugyanazzal a jelzéssel ellátott úton maradni, de ha letérek, megjegyzem (nem csak a színt, hanem keresek a "kereszteződésben" egy jellegzetességet). Sajnos még így is előfordul, hogy gond adódik (pl. fakidőlés, vagy vihar, vagy bármi, ami keresztezi a tervet). Mivel főként ismeretlen terepen futok segítséget kell elővennem. Sajnos olyan az órám, hogy nem tudok rá útvonalat feltölteni és a starthoz sem vezet vissza, így máshoz kell folyamodnom. Korábban felfedeztem egy alkalmazást, amit le is töltöttem a telefonomra, a neve: Locus Map. Még a legjobbaknak is ajánlom, azoknak is, akik meg vannak győződve arról, hogy tuti biztonságban vannak, és tutira nem tévednek el! Bármi történhet... Szóval az alkalmazás térerő NÉLKÜL és mobilinternet NÉLKÜL is működik, sőt, pontosan beméri a telefont térképen (ami nem csak a jelzett túraútvonalakat jelzik, hanem a jelöletlen, föld- és sokadrangú utakat is), a térkép leolvasásával könnyedén el tudunk jutni a kiválasztott célhoz (vagy akár a kocsinkhoz).

Tudom, hogy kényelmesebb a „háztömb körül” futni minden nap, de hidd el, megéri belefektetni az időt a tervezésbe. Ne félj felfedezni az újat, mindenhol lesz valami új, valami csodálatos élmény vagy látnivaló! Nyiss a világ felé! :)