Mikor és miért kezdtem el futni?

Gyermekkorom óta sportolok: szertornáztam, táncoltam, atletizáltam, lovagoltam, folyamatos mozgásban tartottam magam egészen az első munkámig. Mikor odaköltöztem, annyira beszippantott a munkahely, teljesen elvette a raktározott energiámat is. Eleinte próbáltam otthoni edzéseket csinálni, de egyre ritkábbak lettek, végül el is maradt és beálltam az átlagos emberek sorába. Na de én nem vagyok átlagos, így nem is éreztem magam jól. Ha már nem edzettem, néha egy-egy kirándulást megszerveztem. Egyik ilyen kirándulás alkalmával készült fotó valahogy a régi képek közé keveredett, így volt alkalmam összehasonlítani magam pár évvel ezelőtti énemhez és nagyon nem tetszett a változás! Ekkor határoztam el, hogy visszaállok a sportos életmódhoz és nem hagyom magam ellöttyedni! Szerencsére a lakás mellett volt egy erdő, amit elég jól ismertem, hiszen a lovakkal is oda jártunk ki terepre, így már meg is volt az útvonal. Nagyon nehezemre esett felkelni reggelente és kiindulni a hidegbe, nem is mentem nagy távokat, csupán 4 km-t futottam heti pár alkalommal. Mikor kezdtem megszeretni és élvezni, rátaláltam a spartan race-re, aminek a lényege, hogy terepen (hegyen), katonai jellegű akadályokkal színesítenek egy terepfutóversenyt, amit extrém körülmények is nehezítenek: sárban, vízben kell némelyik feladatot megcsinálni. Ez volt az én első motivációm! Innentől az edzéseimnek célja volt, nem csak a futásokat kezdtem élvezni, de visszanyertem a régi pörgős, kicsattanó énem.
Azóta számos versenyen vettem részt, el kezdtem járni terepfutó versenyekre, és szép lassan átbillent a mérleg az ultra távokra.

Szeretném megosztani Veletek az élményeimet, tapasztalataimat, amikkel reményeim szerint segíteni tudok minden mozgó és mozogni vágyónak az elindulásban, a felkészülésében, az edzésben, motiválásban! 

A mottóm: nincs az a futás, az a táv, az a verseny, ami legyőzne! A futás nem versengés. A futás maga a szabadság! Erősít, boldogít és szabaddá tesz.

Köszöntelek a blogomon! :)

Laczkó Ági