Levél az edzőmtől: "...Nincs kedved menni a futó edzőtáborba február elején? Az jó kis terhelés lenne másokkal együtt, jó hangulatban. Mit szólsz? :) " Naná, hogy megyek!! Van lehetőség tanulni, fejlődni? Ki nem hagynám!! Gyorsan jelentkeztem is és két héten keresztül bezsongva csak a táborra tudtam gondolni! Már-már a rózsaszín köd is leszállt, mint a szerelmeseknél, akiknek csak a másik jár a fejében... 

Kocsi leszervezve, felkaptam a többieket a Keletinél, betuszkoltuk a táskákat és nagy beszélgetések, ismerkedések közepette leutaztunk Badacsonytomajra. Már útközben felfigyeltünk Gyöngyivel Onur és Mónika beszélgetéséből Nagyatádra. Ekkor még nem tudtuk, hogy júliusba vagy így, vagy úgy, de ott leszünk! :D Megérkeztünk a szállásra, jó vendéghez híven egy kis szoba-variálás, és már öltöztünk is át az első edzésre. A társaság nagy része triatlonosokból állt, néhányan voltunk csak futók. Teljesen különböző célok, edzések, zónák... Mégis hogy fogunk együtt edzeni!? Az edzők nagyon jól megoldották! Közösen melegítettünk, az edzés fő részében mindenki ugyanazt futotta a saját tempójában és mivel ugyanannyi ideje volt mindenkinek, a kiindulópontnál az edzés végére összegyűlt a csapat. Én is ezt az edzést követtem annak ellenére, hogy nekem Tibi mást írt ki, hiszen megbeszélték egymás között az edzők, hogy ha bírja a térdem, nyugodtan csináljam. Az összes edző (Dalma, Szandi és Balázs is) külön figyelmet fordítottak rám és a lábamra (ami nagyon jól esett, ezúton is köszönöm)! Este egy kis feltöltődés után a közös vacsoránál jöttek a nagy beszélgetések, ismerkedések, infók. Észrevettem, hogy az egyik pincér nagyon furcsa fejet vág, miközben hallgatja a társaságot. Kíváncsivá tett és megpróbáltam az ő fejével, külső megfigyelőként hallgatni a többieket: észrevettem, hogy szinte csak ezeket a szavakat lehetett hallani: E1, mekkor a tempóval futod, mekkora az E1 maxod, 2 év, 7 év, fél óra, 60 g/h, 3 nap, 170, EX, Nagyatád, stb...! Megértettem a pincér mimikáját. :) Sokan meséltek a fejlődésük időszakáról, hogy hogyan kezdték az edzéseket komolyabban, mikor és hogyan kezdtek fejlődni, mit értek el, hová lehet jutni... Megmondom őszintén eléggé el voltam keseredve, mikor megtudtam, hogy Ottónak majdnem akkora az E1-es max pulzusa, mint az én nyugalmi pulzusom, de elmesélte, hogy hogyan indult és most hol tart, feltöltött elszántsággal! (Azért örültem, hogy nem egyedül voltam "kezdő Ensportos", azaz nem csak én kezdtem el edzeni mostanában az Ensport edzőivel!) Eleinte ledöbbenve hallgattam mások eredményeit, de minél többet beszélgettünk, annál inkább elhittem, ha nem is egy szinten, de egy csónakban evezünk és egy csapat vagyunk! :)

A szobámat Gyöngyivel osztottam meg. Szerencsére annyira összhangban voltunk (vagyunk), hogy jobb társam nem is lehetett volna! (Arról nem is beszélve, hogy ő (is) olyan, aki tudta nélkül is erősen motiváló!) Mivel mindketten korán fekvő-kelő típusú emberek vagyunk, szombaton 06:10-kor már kukorékoltunk! Sajnos a délelőtti edzés nagyon későn kezdődött (10:30-kor), így átkocsikáztunk egy boltba vásárolni elhagyottnak vélt, de később megtalált fogkefe utódját, aztán csavarogtunk egy kicsit a napsütésben! Amerre felmentünk reggel, ugyanott volt az edzésünk is pár órával később.

Ezt is egy közös bemelegítés indította, majd hegyi résztáv következett egy igazán finom emelkedőn. A harmadik lefutásomba bele kellett sétálnom, mert a térdem bizony nehezményezte a szintet. Így a végére felfelé futás, lefelé séta, sajnos másképp nem ment.

Levezető futás és zuhanyzás után összeszedtük az utazós csapatot, majd elmentünk egy közeli általam kiválasztott étterembe ebédelni még néhány edzőtáborossal. Oda is telefonáltunk, hogy legyen asztal... Tudtuk, hogy Zoli is csatlakozik majd később, végül a tábor 85%-a odajött! :) Le is terheltük pikk-pakk a konyhát, aminek az lett az eredménye, hogy az ebéd végén sietni kellett a délutáni edzésre. Nem az idő szűkössége frusztrált, hanem attól tartottam, hogy a bőséges ebéd fullra leterheli a pocim és nem fog jól esni az edzés, szerencsére nem így történt. 2 órás erősítés következett, nagyon mókás bemelegítéssel, fogócskával, kidobóval indult, majd futótechnika és erősítés váltotta egymást, egy dinamikus köredzés keretén belül. Régen voltam ilyen tréningen, nagyon jól esett!! Remélem minél több pénteki futótechnika edzésre fogok tudni elmenni...

A legvégén a nyújtás alatt azon gondolkoztam, hogy ha hazamegyek, otthon hol és hogyan tudnék hasonlót edzeni, de nem sok lehetőség van sajnos. Így gyorsan vissza is tértem fejben és inkább kiélveztem az utolsó perceket is. Vacsoráztunk, beszélgettünk (Nagyatádról) :), majd egy szakmai előadással készült Dalma és Szandi. Olyan témát választottak, amit (szerintem) mindenki tud és ismer, de valahogy mégsem vesznek róla tudomást az emberek: a core izmok (sérülés megelőzése). Az előadást hallgatva megveregettem a saját vállam, hiszen a javasolt erősítéseket mindig elvégzem!
Az előadást Onur magán estje követte, ezt Gyöngyivel már csak a szobából hallgattuk, de még ott is kuncogtunk! :) 

Vasárnapra mindenkinek hosszú futás volt kiírva a saját zónájában, neki megfelelő időn keresztül. Onurral futottam végig, akivel sikerült egy olyan vidámat futni, hogy fel se tűnt, milyen hamar lefutottuk a kiírt tervet. (Ezúton felhívok futóként és sofőrként is minden autós figyelmét arra, hogy ebben az időszakban az út szélén elég sok víz gyűlik össze, ami ha elég közel van a járdához, és az autóval belemegy az ember, az autóból úgy tűnhet, hogy a járdán haladó futókat, bicikliseket felfrissítette. De elhiheti mindenki: nem éppen ilyen frissítőre vágyik a sportoló edzés közben...) A futás közben mindig jöttek szembe edzőtársak, volt, aki kis szakaszokat futott oda-vissza, volt olyan is, aki Badacsonytomaj-Révfülöp közötti szakaszt futotta és persze olyan futók is voltak a táborban, akik korábban indultak a hosszú edzési idejük miatt és más irányt választottak. Mónika Ábrahámhegy körül csatlakozott be hozzánk, hamar meg is beszéltük, hogy hazafelé Balatonfüreden ebédelünk! Természetesen oda is nagy létszámmal csatlakoztak a többiek is! :) Szörpi, tea, finom ebéd, óriási desszert zárta a hétvégét és egy kis jeges élmény is színesítette a délutánt a befagyott Balatonon. Fáradtan utaztunk hazafelé, mégis szívünk szerint maradtunk volna és folytattuk volna a tábort. Ennek ellenére sikerült a vasárnapot csodálatossá varázsolni! :) 

Április végén kezdődik a következő tábor Orfűn, bár nem futó lesz, hanem triatlonos, mégis nagyon erősen gondolkozok, hogy legalább néhány napra elmegyek! Ahogy Nagyatádra is július végén (Gyöngyivel)! :D

Tanultam, fejlődtem, szuper sportolókat ismertem meg! Következő táborra Balázs és Gyöngyi lefoglalták a helyet a kocsimban, még van 1 hely... ;)