Síkságról a hegyre

Bakonyi Karácsony terepfutó verseny és teljesítménytúra

2017. december 18. 12:52 - Laczkó Ági

Egy olyan terepfutó versenyt kerestem, amin a decemberi edzésnek megfelelően és a kutyámmal együtt indulhatok. Így találtam rá erre a nagyon kedves versenyre, a Bakonyi Karácsony terepfutó verseny és teljesítménytúrára. A verseny hetében regisztráltam a 21 km-es távra, lebeszéltem a szervezővel, hogy kutyával indulok és már terveztem is a hétvégémet, hogy minden gördülékeny legyen.

Vasárnap 10 órára értünk Pénzesgyőrbe, ahol még az utolsó utáni pillanatban is át tudtam kérni a nevezésemet a rövidebb (11 km-es) távra, köszönet a szervezőnek, Viktornak ezért! :) Fury miatt döntöttem így, nem akartam még ilyen kölyök korban leterhelni a hosszabb távval, ez is bőven elég neki. Megkaptuk a chipet és a művelődési ház előcsaronkában vártuk a 11 órás startot. Kicsit izgultam, mert Fury a futókkal egyenlőre nincs túl nagy barátságban, de ezt a versenyt tökéletesnek találtam arra, hogy őt is tréningezzem közben, kapja a plusz impulzusokat és gyakorolja az önfegyelmet. Leghátulról indultunk, viszont Fury megállíthatatlan gyorsasága hamar előre lendített minket, így az erdőbe a még egybefüggő futó közösség első harmadában kanyarodtunk be. A rugalmas póráz és Fury cikázó futása eleinte néhány futónak biztosan nem okozott kirobbanó örömet, hiszen könnyedén nem tudott senki elmenni mellettünk. Fury intelligenciájának köszönhetően hamar rávezettem, hogy ő csak előttem futhat és egy oldalon haladjunk.

fb_img_1513584543020.jpg
Amint az út és a társaság ketté vált, akadálytalanul nyargalhattunk. Dombok váltogatták sorozatban egymást, ami roppantul élvezetessé tette a futást. A természet késő őszi arcát mutatta: csúszós sár, színes avar, erdő friss illata, hűvös de napsütéses idő. Tökéletes harmónia fogadott minket.

fb_img_1513537589794.jpg
Egy viszonylag egyenes, zöld fűvel, (vélhetően) traktor által kijárt saras úttal tarkított szakasz után egy hosszabb emelkedő lassított le mindenkit. Ezután visszatért a folyamatosan váltakozó dombos út, nekem kifejezetten kedvemre való volt. A bokámnak annál kevésbé, természetesen most sem úsztam meg bokaficam nélkül... De ez már így a megszokott. :)
Kb. a 8. km körül jártunk, ahol egy futót (és engem is) meglepett/mgijesztett Fury: az előző gazdájával már tanulta a kutyám az őrző-védő feladatokat, amiket kiválóan megtanult. Ennek következtében a minket leelőző férfi karját szerette volna elkapni, szerencsére időben rászóltam és gond nélkül tudtunk tovább futni. Az úrtól nem győztem elnézést kérni, hiszen ő sem számított rá, és így fel sem tudott készülni a felugró kutyára, szerintem nálam is jobban megijedt. Ezek után erősen elgondolkozom, hogy szükségünk van-e a későbbi őrző-védő képzésre. Azt következtettem le, hogy nem tud különbséget tenni a kutyám a pálya munka és a pályán kívüli életben. Inkább egy semmit/senkit nem zsákmánynak és főként nem támadónak néző futótársat szeretnék. Valószínűleg menne együtt a kettő (őrző-védő ugyanakkor higgadt futó), de nekem ez egyenlőre nem tiszta, hogy hogyan. Nagyon hálás vagyok az úrnak, hogy nem problémázott, és futhattunk tovább. Persze mi rossz irányba. :) Szerencsére Máté, akivel a pálya nagy részét együtt futottam, rám kiabált néhány méterről, hogy jobb, ha visszafordulunk.
Egy izgalmas szakaszon úgy éreztem, inkább tájfutáson vagyunk. Kidőlt fákat kerülgetve, mini patakon, csermelyen átugrálva kerestük a helyes utat. Örültem, hogy ezt a részt (sem) egyedül futottam, jobb volt bohóckodni, beszélgetni közben.
A verseny utolsó szakasza lejtő volt végig. Nem eresztettük el teljesen magunkat, mégis meglehetősen jó tempóban futottunk lefelé. Végül együtt érkeztünk be a célba: Fury, Máté és én.

20171218_112415_resized.jpg

Fotózkodást, finom meleg teázást követően megbeszéltük a sportóráink tulajdonságait, majd a rendezőnek megköszönve a lehetőséget Fury és én már indultunk is haza. Már útközben kaptam messengeren az üzenetet: "gratulálok, te nyertél! Vedd fel a kapcsolatot a szervezővel!" Már megint!? :D A Disznókő futóversenyen se vártam meg az eredmény hirdetést, mégsem tanultam belőle... :D

 Bakonyi Karácsony terepfutó verseny és teljesítménytúra: 1:16:27 12 km, 336 m, 1. (női) helyezés

20171217_173924_resized.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://siksagrolahegyre.blog.hu/api/trackback/id/tr5813508869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.